MAYER R NOEL - a The Walrus frontembere

Amióta az eszemet tudom, zenélek. 6 évesen kezdtem a szépemlékű Rädda Barnen zenei általánosban, ahol a kórus tagja voltam, tanultam furulyázni és zongorázni, aztán úgy 10-11 éves lehettem, amikor a bátyám kapott egy gitárt. Attól kezdve engem se lehetett lerázni a hangszerről.

Az első zenekaromat gimnazista koromban alakítottuk két barátommal, akkor még gyakorlatilag nulla felszereléssel. Régi, átalakított videoton rádió volt az erősítő és házilag összetákolt hangszórókon szólt a gitár és az ének. A mikrofonállvány egy karácsonyfa-talpba szorított partvisnyél volt, a kengyel pedig egy fél tekercs szigetelőszalag. Az elektromos gitár is házilag készült valamelyik szomszédnál, aki hihetetlenül magas áron adta el, de akkor az maga volt az álomhangszer, - ma is megvan még. Aztán ahogy fejlődtünk, jöttek az új kütyük.

Életem első keresetéből vettem egy Samick elektro-akusztikus gitárt, amit még mindig használok. Az első igazi erősítőm egy Marshall Valvestate 8040 volt, amit nagyon szerettem, de rá kellett jönnöm, hogy egy csöves Vox-tól messze lemarad. Végül sikerült beszereznem egy AC 50-et, aminek tökéletes hangja van. A puha, Blues-os hangzástól a vadállati, fültépő, kemény rockig bármi megszólal rajta. Ehhez egy Vox Duel Overdrive-ot használok, az egyik csatornáját kicsit Crunch-osra, a másikat élesebbre és vastagabbra tekerve, ami az AC 50 beépített Boost-jával tökéletes szólókhoz. A kedvenc és legtöbbet használt hangzásomat az AC 50 tiszta, és a Duel Overdrive Bass Boost-tal megdobott kettes csatornája adja. Vastag, de puha és nagyon-nagyon harap.