LEE OLIVÉR

1988 február 24-én születtem Budapesten. Mindig is imádtam a muzsikát, és bár nem zenész családba, de zeneszerető és zeneértő családba születtem. 9 éves koromtól klasszikusgitárra iratott be édesanyám, amit egy idő után sajnos abbahagytam, de a zene szeretete megmaradt és a fontos alapokat is elsajátítottam. 15 éves koromban kezdtem el újra gitározni.

Innentől kezdve az egész világ a feje tetejére állt számomra. Az alapokat újra Kállai Jánostól tanultam, majd Lukács Peta növendéke lettem, akinek rengeteget köszönhetek. Az érettségi után a Kőbányai Zenei Stúdióban id. Tornóczky Ferenc, majd Babos Gyula növendéke voltam, a zenekari gyakorlaton Tóth János Rudolftól kaptam rengeteget. Mindegyiküknek nagyon hálás vagyok.

Az iskola ideje alatt sok zenekarban megfordultam, kipróbáltam magam mindenféle stílusban.
Harmadévesként kerültem be a Cry Free zenekarba, akikkel talán a legfontosabb elismerés az, hogy Jon Lord kísérőzenekara lettünk és a mester külföldi (Oroszország, Ausztria, Szlovákia) turnéállomásaira is minket választott zenekarául. 2010-ben a legendás Uriah Heep billentyűsét, Ken Hensley-t is mi kísértük Pécsett, illetve Pakson, valamint Ian Paice-el, a Deep Purple dobosával is játszhattunk Győrben.

Hála a tanáraimnak, rájöttem, hogy fölösleges zenei stílusbeli korlátokat állítani önmagamnak. Ennek szellemében dolgozom Tóth János Rudolf és Fejér Simon barátaimmal az Ütött-Kopott Angyal (trió) zenekarban. Nagyon inspiráló, improvizatív, természetes közeg, akusztikus és elektromos hangzásvilággal. Kompromisszummentes szórakozás ez mindannyiunknak.

Többször szerepeltem a televízióban Kállay-Saunders András kísérőjeként. Vele jelenleg is sokat dolgozom, ami igen jó dolog! Nagyon tehetséges srác, akivel élmény együtt muzsikálni!

Fontos még az Alanis.hu nevű társaság, akikkel mostanában ugyan kicsit megálltak a történések, de amikor van, azt nagyon-nagyon szeretem!

2010 egyik legfontosabb hozadéka a HANOSZ és a Sony Music szervezte "Újgitáros- Az év legjobb új gitárosa" című verseny megnyerése volt. A verseny kapcsán kerültem kapcsolatba a Marshall cég hazai forgalmazóival, akik segítettek megszerezni a világ egyik legjobb erősítőjét. Ez egy Marshall 1959 HW, a 100 Wattos legendás erősítő. "A PLEXI". Imádom a hangját és azt, hogy minden egyes hang, ami kijön belőle izgalmas. Nem véletlen, hogy annyi nagy muzsikus választotta már a Plexi-t. A dolog érdekessége, hogy soha nem voltam Marshall párti, de ez az erősítő padlóra küldött.

A közeljövőben mindenképpen lesz egy G-LAB GSC-2 kapcsolópedálom, mert lenyűgözött az egyszerűsége, kezelhetősége és sokoldalúsága. Ezzel az eszközzel véget vetek a kispedálok közötti szteppelésnek és méginkább a muzsikára tudok majd koncentrálni.